London-Pannon

Mivel harmadik, es egyben utolso evemet toltom a londoni egyetememen, egy par honapja egy igen nehez dontest kellett meghoznom: merre tovabb?



a, haza jonni?

b, itt maradni?

c, egy harmadik helyen folytatni?

Mielott nekem esnetek nyajas olvasok, hogy mennyire jo dolgom van, es mekkora elkenyeztetett pocs lehetek, ha ezen nyavajgok, elarulom, hogy ezt a dontest valoban igen nehez meghozni, pro-k es contra-k hosszu analizise kell hozza. Az se art, ha az ember kepes a jovobe latni... Mivel a jovobelatas veletlenul pont nem tartozik az egyebkent szamos kiemelkedo kepessegem koze, igy az aldozatok es pozitivumok aranyainak elemzese maradt hosszu almatlan ejszakakon.

Azt a dontest, hogy ide kijojjek relativ konnyu volt meghozni. Be voltam persze szarva derekasan, ki ne lett volna a helyemben (sokakkal ellentetben nekem nem jottek ki otthoni barataim), de mivel nyughatatlan, kalandvagyo termeszet vagyok (valszeg inkabb vagyok idegesito, mint Indiana Jones-os) vegig tudtam, hogy nem letezik, hogy ne vallaljam be. Harom ev egyedul egy idegen orszagban. Ugy gondoltam, ha ezt a probat kiallom, joggal gondolhatok felnott ferfikent magamra. Azert szerintem egy fokkal jobb mint a sorkatonasag... Termeszetesen London maga is vonzott, a sokszinusegevel es hatalmas party-jaival, de a fo ok az a kihivas volt, mely remelhetoleg ferfit farag belolem.

A masik jelentos ok az az volt, hogy mindig irigyeltem azokat az embereket, akiknek nem egy orszag, sot varos az otthonuk, hanem az egesz vilag. Egyszerre a vilag tobb pontjan elik az eletuket, es olyan lezseren ugranak at LA-bol Milanoba, mint mas a Blahara. Oket hivjak Vilagpolgaroknak. En is vilagpolgar akarok lenni.

Jelentem mindket celomat ugyerzem elertem. Ha harom evig egy idegen helyen, idegen nyelven olyan szurreal faszsagokkal kell megkuzdened, mint nekem, es gyanitom legtobb sorstarsamnak, es vertszarva bar, de sikerul rajtuk felulkerekedned, bizony meglepodsz, hogy utana milyen konnyedseggel es magabiztossaggal fogod megoldani az azelott hatalmasnak hitt problemakat! Mikor teljesen egyedul vagy, nincs kinek megmagyarazni, hogy miert nem sikerult, miert nem ugy van, ahogy te szeretned stb... Vagy megoldod az adott helyzetet, vagy te baszol ra. Felesleges kifogasokat keresni, vagy mast okolni az esetleges kudarcok miatt. Egyedul te vagy felelelos onmagadert... Ez a felelossegtudat az, azt hiszem, ami leginkabb felnotte tesz valakit, es a felossegvallalas a tetteidert masok es magad elott. Hiaba, az elet kemeny, mint a kad szele...

A vilagpolgar resz mar kicsit komplikaltabb, de megprobalom ugy atadni, hogy ne tunjek hazaarulonak. A vilagpolgarra valas egy lassu folyamat, mely csak utolag tudatosul az emberben, es az identitashoz van koze. Ahogy egyre tobb idot tolt el az ember idegen kulturakban, es London eseteben a vilag nagyjabol osszes kulturaja korulveszi az embert, kissebb nagyobb darabok beleivodnak az ember identitasaba es vilagszemleletebe, egy kicsit hasonulsz a kornyezetedhez, ugy hogy az meg mindig te legyel, de olyan szemelyisegge evolvalsz, ami sikeresebben letezik az uj korulmenyek kozott. Ahoz peldaul, hogy masok erdekesnek tartsanak es beszelgetni, baratkozni akarjanak veled, meg kell tanulnod a gondolkodasmodjukat, szokasaikat, humorukat, szlengjuket es hogy mik erdeklik oket, mashogy es masrol kell modjuk egy angollal beszelni, mint egy magyarral. Nekem, mivel egy amolyan vicces gyerek vagyok, komoly problemat jelentett, hogy amikor a legjobb szandekkal valami olyat akartam mondani, amin otthon valoszinuleg szakadtak volna a rohogestol, itt csak ugy neztek ram, mint egy szociopata freakre, es nemileg huvosebben, lehetoleg ket meter tavolsagrol kezeltek engem a tovabbiakban. Ez a tudas nem jon konnyen. Sot amig meg a nyelvet sem beszeled eleg jol, ki kell fejlesztened egy kepesseget, hogy helyesen reagalj a masik mondataira ugy, hogy meg a temat sem tudod, hogy mi a viharrol pofazhat. Peldaul nevess mikor azt varjak, hogy nevess, vagy haborodj fel mikor azt. Ez persze kockazatos, mert ha mondjuk nevetsz mikor azt meselik hogyan csapott valakinek az anyjaba a villam, az eleg gazos tud lenni, es hamar kikerulhetsz a tarsasag kedvencei kozul... Szoval ahogy igy a szemelyiseged probal eletben maradni, egyszercsak azon kapod magad, hogy mar nem ugy gondolkodsz, mint az otthon maradtak; hogy az eleted ketto, vagy tobb parhuzamos vonalon fut, amik szinte ossze se ernek; hogy az uj kornyezeted kezded masodik otthonodnak erzeni; es az identitasod elso sorban a vilag (vagy mondjuk Europa) polgara es csak azon belul Magyarorszage!

Ami egyebkent egy furcsa, latszolag paradox kapcsolatban all azzal, hogy ugyanakkor a magyar identitasod is megerosodik. Meg en is, aki nem vagyok egy kimondott patriota, sokszor azon kapom magam, hogy homalyos tekintettel es kipirult arccal bizonygatom, hogy Magyarorszag a hibai ellenere mekkora kurva jo hely, hogy a magyar nok a legszebbek, a magyar kaja mennyire isteni, hogy a palinka meg az unikum a legjobb piak stb... Az egyik baratom, aki ahogy en Londonba, o Glasgowba ment tanulni, hazaerve elsirta magat, hogy a magyar felhok milyen gyonyoruek! (ehez tudni kell, hogy Brittaniaban nincsenek felhok, csak egy nagy mocskos-szurke trutymo, amely azonban uralja az egesz eget). Mikor te vagy az egyetlen magyar, ugy erzed, hogy te kepviseled az egesz orszagot, hogy magyarabb vagy, mint eddig. Sot teljesebb kepet kapsz arrol, latva a kulonbsegeket es hasonlosagokat, hogy mit jelent magyarnak lenni, mik tesznek valakit magyarra, es mik mondjuk csak Kelet-Europaiva (tudom, tudom Kozep-Europa, hagyjuk mar...).

Az elottem allo dontes tehat azert volt nehez, mert egyreszt mar tobbe-kevesbe elertem azt amiert jottem, viszont olyan dolgokat tanultam, lattam, tapasztaltam, amik hihetetlen ertekesek a szamomra, es csak toredekei annak, ami meg felfedezesre var odakint valahol. Az itt elert dolgokert sokkal jobban meg kellett kuzdenem, mint otthon barmiert, es bevallom buszke vagyok arra, amit felepitettem es veghezvittem. Nagyon nehez lenne szamomra megvallni ezektol a dolgoktol. Attol is tartok, hogy idovel a nagy nehezen osszehozott vilagpolgari szemelyisegem visszaallna 'normalissa', ha nem is teljesen, de nagyreszt, es bar tudom eleg sok csunya dolgot mondok es irok, errol az egyebkent valoban elbaszott helyrol, rengeteg csodalatos es ertekes dolog van itt, ami otthon bizony nincsen (pl tolerancia es kulturalis sokszinuseg), helyek es arcok, amik a szivemhez nottek.

Ugyanakkor vissza is huz az a sziv. Ez mar nem honvagy a szo megszokott ertelmeben, hanem bizonyos, magamban jol megfogalmazott dolgoknak a hianya, melyeket szavakba ontenem azert nehez lenne, de ilyenek peldaul a kisocseim, akik ugy nonek fol, hogy en alig vagyok ott; az a relativ konnyu elet, ahol legalabb az aprosagokkal nem kell kuzdeni es 'csak' egy eletre kell figyelni; a csalad biztonsaga (a csalad fontossaga is az egyik olyan dolog volt, amit csak akkor ertettem meg mikor egyedul voltam); a regi baratok; a megszokott izek (turorudi, sajtos kifli) es erzesek (pl Moszkva ter este fel 7-kor, vagy a Nagymezo utca ejjeli 3-kor) es lehet, hogy buzis, de meg a kibaszott orgonak illata is hianyzik! Persze azt is tudom, hogy ez az elet valoszinuleg unalmasabb es ingerszegenyebb (bar talan nem tartalmatlanabb), mint az amit eddig eltem...

Vagy esetleg hoditsak meg egy uj helyet? Fedezzek fel ujabb kulturakat, emebereket, elmenyeket, helyzeteket stb...? Legszivesebben ezt tennem, de ugy erzem, hogy elfaradtam ebben a harom evben.



Pihenek egy kicsit, es aztan talan ujbol utra kelek...